Bár a rezsicsökkentés fenntartásáért mindent megtesz, az üzemanyagoknál nem avatkozna be a piaci árakba a kormány – mondta a Portfolio-nak adott interjújában Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter. A tárcavezető a nyári energiakrízis után fókuszba került Paksi Atomerőmű üzemidő-hosszabbítási esélyeit kedvezőnek látja, de hangsúlyozta, hogy ez még nem ígéret - még úgy sem, hogy eközben Paks II. óriási késésben van. Emellett az Otthoni Energiatároló Programról, a téli gázellátásról, a szélerőművekről és a stratégiai olajtartalékok felhasználásáról is kérdeztük.
Az interjú Tótth András energetikai államtitkár kedd esti lemondása előtt készült.
Portfolio: Az előző héten eldőlt, hogy folytatódik az Otthoni Energiatároló Program.
Kapitány István: Igen, a programot úgy strukturáltuk át, hogy az eredeti keretösszeg megtartása mellett még több családnak adjunk lehetőséget. Így 15 ezerrel több, összesen 57 ezer pályázó juthat otthoni tárolóhoz. Nagyjából minden hatodik háztartási napelemes telepíthet vissza nem térítendő támogatással akkumulátort. A teljes program legalább 285 megawatt új tárolói kapacitást hoz, ez rendszerszinten is érezhető bővülés.
Az otthoni tárolók mellett nagyobb, vállalati energiatárolók és aggregátorok is kellenek, hogy a használatuk még hatékonyabb legyen. Magyarországon jelenleg mintegy ezer megawatt tárolókapacitás van, Bulgária a 13 ezer megawattóra kiépítése felé halad.
Számukra a krízis lehetőséget nyitott arra, hogy akkor adjanak el áramot, amikor annak jó az ára, ebből okulnunk kell.
A parlamentben újabb programot is említett. Mit lehet erről tudni?
Még dolgozunk rajta. A fő kérdés, hogy milyen arányban osszuk el a rendelkezésre álló forrásokat a nagyobb méretű, vállalati és az otthoni tárolók között. Mindkét megoldásra szükség van, miközben a társadalmi igények mellett figyelnünk kell az energiahatékonysági szempontokra is.
A célunk az, hogy Magyarország 2030-ra mintegy 4000 megawatt tárolói kapacitással rendelkezzen. Az alapos stratégiai felülvizsgálat eredményeként akár ennél nagyobb célszámot is meghatározhatunk majd.
Valójában mire elég a több mint 500 milliárd forintos uniós hálózatfejlesztési forrás?
A hazahozott támogatás az elektromos hálózat fejlesztésére szolgál, hozzávetőleg 4700 megawattnyi megújuló kapacitás becsatlakoztatását teszi lehetővé. A magyar költségvetés helyzetében különösen lényeges, hogy ezeket a fejlesztéseket vissza nem térítendő uniós forrásból tudjuk megvalósítani.
Az összesen 4000 megawattnyi, tervezett szélerőműves beruházást pedig kizárólag magántőke finanszírozza.
A fejlesztések megfelelő működés mellett nagyjából nyolc év alatt megtérülhetnek. Közben folyamatosan bevételt termelnek a helyi közösségeknek is.
beruházók egyszeri és évente ismétlődő pénzügyi hozzájárulás megfizetését vállalják, ez európai szinten is újdonságszámba menő feltétel. A néhány milliótól akár sok százmillió forintig terjedő bevételen az erőművek 5 kilométeres körzetében lévő települések osztozhatnak meg, ez jelentős tétel az önkormányzatok költségvetésében.
A pályázati rendszer működési gyakorlatának tapasztalatait természetesen beépítjük majd a későbbi kiírásokba, amelyek évente érkeznek majd, a hálózati korszerűsítések előrehaladásával egyre több csatlakozási pontra.
Tehát ha jól értem, az új hálózati kapacitásokat lényegében a szélerőművek önmagukban lefedik. Lesz hely a többi megújulónak is?
Geotermiával is számolunk, különösen a távhő zöldítésében. A közel száz távfűtéses településből jelenleg tizenötöt látnak el földhővel, ezt a számot szeretnénk megduplázni.
A következő négy-öt évben ugyanakkor a nap- és szélenergia, az energiatárolás és az ezekhez szükséges hálózatfejlesztés áll a középpontban.
Térjünk rá a nyári paksi energiakrízisre. A fenékküszöb rövid távon bevált, de meddig maradhat?
A fenékküszöbre valószínűleg még jó ideig szükség lesz.
A végleges kialakításánál ugyanakkor biztosítani kell a Duna hajózhatóságát.
Amikor a még mindig nagyon alacsony vízszint ezt lehetővé teszi majd, a küszöböt lejjebb kell vinni az eredetileg megépített szintnél, és a két oldal között meg kell teremteni a hajózás lehetőségét.
Augusztusban nagyon gyors megoldás kellett. Romániában leállították az atomerőművet, mi pedig azzal, hogy a fenékküszöb mellett döntöttünk, és azt hetek alatt meg is építettük, el tudtuk kerülni ezt.
És a hosszabb távú megoldás?
Az egyedi biztonsági szivattyúkat már gyártják, azok a következő években érkeznek meg. Azt biztosítják, hogy ha leállna az atomerőmű, akkor a szükséges biztonsági hűtés meglegyen. A termelést kiszolgáló szivattyúkat pedig még meg kell tervezni és le kell gyártani.
Ezen a területen fel kell gyorsulni, ugyanakkor az átmeneti időszakban a fenékküszöb képes ellátni a feladatát.
A nyár másik fontos tapasztalata az volt, hogy a lakosság és a vállalatok hajlandók voltak változtatni a fogyasztási szokásaikon. A jövőben is építenünk kell erre a bizonyított tudatosságra, ami kényelmetlenségek vagy gazdasági veszteség nélkül segíti a biztonságos ellátást.
Egy korábbi közlés alapján a lakosság 84 százaléka fogta vissza a fogyasztását. Honnan jön ez a szám?
Ezt egy közvélemény-kutatás mutatta ki, de nagyarányú fogyasztáscsökkentésről kaptunk visszajelzést a rendszerirányító MAVIR-tól is. Voltak viták arról, hogy a csúcsidei megtakarítás teteje 500 vagy 700 megawatt volt, de a lényeges tanulság az, hogy az emberek tényleg hajlandók átalakítani az energiahasználatukat.
Visszatérve az erőműre: hogyan kapcsolódik össze Paks II. felülvizsgálata és a működő atomerőmű üzemidő-hosszabbításának előkészítése?
Két külön projektről beszélünk, de teljesen nem lehet őket elválasztani.
Elég arra gondolni, hogy a jelenlegi tervek szerint ugyanabból a hűtőcsatornából kapnának vizet, ennek korlátait mindannyian láthattuk. A nyári tapasztalatok után érthető, miért nem tehetünk úgy, mintha a klímaváltozás csak valami távoli fenyegetés lenne.
De éppen ezért is vagyunk teljes mértékben elkötelezettek a nukleáris energia mellett. Az atomenergiának a magyar energiamix részeként, az alapellátásban továbbra is szerepet kell kapnia, ezért szeretnénk sikeresen befejezni a Paksi Atomerőmű üzemidő-hosszabbítását.
Ha viszont a Paksi Atomerőmű üzemidejét nem lehet meghosszabbítani, az szükségszerűen erősítené Paks II. megépítésének indokoltságát?
Ezeket együtt kell vizsgálni azzal, hogy milyen további mozgásterünk van. Ma egészen másképp néznek ki az energiamix lehetőségeink, mint 2014-ben, amikor a paksi bővítésről megállapodás született. A nap- és szélenergia ilyen mértékű fejlesztésével akkor még nem számoltak, ma viszont ezek is rendelkezésünkre állnak.
Ráadásul Paks II. óriási késésben van, jelen állás szerint leghamarabb 2034–2035 körül valósulhatna meg. A működő blokkok leállítását viszont a hatályos engedélyek alapján már 2032-től el kellene kezdeni.
Mikorra lehet eredménye a felülvizsgálatoknak?
Paks II.-nél továbbra is az év vége, a jövő év eleje a céldátum. A működő erőmű esetében sok műszaki feladatot kell elvégezni.
Nagyjából kétéves folyamatra van szükség ahhoz, hogy biztosan meg lehessen mondani, meghosszabbítható-e az üzemidő, ezen dolgoznak a kollégák.
Forrás,szerző: portfolio.hu