Somló Tamás csak nevetett a halálon
Sztárhírek, Belföld

Tíz évvel ezelőtt egy igazi legendát veszítettünk el ezen a napon. A Locomotiv GT énekese és számos sikeres dal szerzője, Somló Tamás 2016. július 19-én türelemmel viselt hosszú, súlyos betegség következtében halt meg Budapesten. Halálával hatalmas űrt hagyott maga után a hazai zenei életben, és azok szívében is, akik tisztelték, ismerték és szerették. Demjén Ferenc még a róla szóló életrajzi könyvében is kendőzetlen őszinteséggel, páratlan humorral emlékezett vissza felejthetetlen zenésztársára és barátjára, akivel nemcsak a színpadot, hanem életük legőrültebb pillanatait is megosztották.

2021-ben jelent meg az Álmok könyve című különleges életrajzi kötet, amelyet Ómolnár Miklós írt Demjén Ferenc 75. születésnapjára. A kötet a Kossuth-díjas énekes emlékezésein alapul, Demjén a gyermekkorától a világjárványig meséli el benne életének legmeghatározóbb eseményeit. Ilyen meghatározó történés volt jó barátja és zenésztársa, Somló Tamás halála is. A hazai zenei élet két legendás alakját a magánéletükben és a színpadon is szoros kötelék fűzte egymáshoz. Nem csoda, hogy Demjén az LGT énekesének 2016 júliusában bekövetkezett halála óta a mai napig sokat álmodik a zenészről, akiről képtelen múlt időben beszélni.

Demjén Ferenc hosszú évekkel ezelőtt Baranya megyében, Dióspusztán talált otthonra, ahol a természet és a csend veszi körül. Ezt a döntését sosem bánta meg, ugyanis régi álma volt, hogy egyszer állatokkal körülvéve élhessen. Miután berendezkedett a Szigetvártól 10 kilométerre fekvő vidéki faluban, Somló azonnal elnevezte őt „Kuláknak” – vagyis szerinte egy zsíros parasztnak, noha az LGT énekese egyre gyakrabban járt le hozzá. A tíz éve elhunyt zenészlegenda annyira megérezte a vidéki élet ízét, hogy végül ő maga is vett egy parasztházat.

„Elég szar állapotban volt, és persze nem tudott mit kezdeni vele. Berendezkedett, de be már nem zárta az ajtót. Kerítés se volt, aztán csodálkozott, hogy amikor legközelebb jött, kirámoltak mindent. Rá is dőlt félig, mert nem igazán tudott foglalkozni vele. Miután megvette, még inkább romlásnak indult minden. Ilyen dolgok őt nem érdekelték, nem ebben a világban élt. Embereket felfogadni? Kínlódni velük? Csak nevetett mindenen. Mindig meglepetésszerűen érkezett Dióspusztára, ki nem lehetett számítani. Délelőtt álmos hangon telefonált, hogy egy-két óra körül érkezik. Na, akkor biztos lehettél benne, hogy örülhetsz, ha éjfélre ideér. Volt, hogy nálam lakott, volt, hogy az összedőlni készülő házban, ahogy adódott. Van egy bokor itt nem messze, amit az ő telkéről hoztam el. Ott volt belőle sok, kiszedtem hát néhány tövet. Na, ezt éveken át felemlegette: Elloptad a növényemet! Ha jött valaki, megmutatta neki. Az ott az én növényem, de a Rózsi ellopta” – idézte fel Demjén Rózsi a könyvben.

Somló Tamás később Budakalászon is vett egy házat, ami Demjén szerint első ránézésre egész jó, komolyabb villának tűnt. A háromszintes ingatlan nagyon jó helyen volt, egy szép kis parkban kapott helyet, ugyanakkor belül jól le volt pukkanva.

„Beázások, felpuffadt parketta, tökéletes villa, de csak mint egy lehetőség. Egy tetőcserével kellett volna kezdeni. Somló meglátta a lehetőséget, megvette, beleölt sok pénzt, aztán a sorsára hagyta. Legfeljebb kijárt oda bulizni. Amikor nekem megmutatta, is ott voltak még egy kiadós piálás nyomai. Ott árválkodtak az üvegek, a tányérok, ahogy az kell. Az eső beesett, a helyzet meg egyre csak rosszabbodott. Na, ez volt a Somló. Nem volt normális, nem ezen a világon élt. Hozzá képest én egy megrögzött kispolgár vagyok, na jó: polgár” – fogalmazott Demjén.

Forrás, szerző: blikk.hu