Július közepe van, trópusi fülledtség és hőség, a Velencei-tó partján pedig szinte egy holdbéli táj fogadja az idelátogatót. Kiszáradó, repedezett meder és iszapos partok – mintha csak a haldokló Aral-tónál járnánk. A strandon mindössze egy-két ember napozik a parton, fürdőzőt egyáltalán nem látni, ami nem is csoda, hiszen víz sem nagyon van: Legalább 150 métert kell gyalogolni a szikes, nedves, sáros talajon, mire elérjük a vizet, miközben a tóból időnként rothadó kagylószag árad.
A Velencei-tó partján extrém alacsony vízállás és szomorú, üres strandok jellemzők.
Az ingatlanpiac megtorpant, a kereslet visszaesett, sok eladó hosszú hónapokig vár vevőre.
Vannak, akik válság idején várnak jobb vásárlási lehetőségre, hisznek a tó jövőjében.
A drámai képek láttán a nyaralók sorra mondják le a foglalásokat, hiszen ők megtehetik, hogy egyszerűen máshová mennek. A parti büfések viszont egyelőre kivárnak, bár sokan ki sem nyitottak. De vajon mi lesz azokkal, akik itt élnek, nyaralójuk van, vagy éppen most próbálnak meg túladni ingatlanukon? Ki akarna itt lakást, nyaralót, házat venni egy kiszáradó tó partján?
Kernusz Viktória ingatlanközvetítő tapasztalatai szerint a kereslet visszaesett. Egy 160 négyzetméteres velencei házat például csak nagyon lassan, egy év alatt, kompromisszumok árán tudtak eladni a tulajdonosai 90 millió forintért. A fagyos hangulat a folyamatban lévő fejlesztéseket is utolérte: egy jelenleg is épülő, 40 lakásos velencei társasház esetében, ahol máskor egyfolytában csöngene a telefon, most még egyetlen érdeklődő sem jelentkezett.
Ezt a bizonytalanságot a helyiek is a saját szemükkel látják. Reményi János, akinek Agárd-Gárdony térségében van családi nyaralója, egy közelben lévő, félbemaradt építkezésre hívja fel a figyelmet.
– Télen húzták fel a falakat, de azóta hozzá sem nyúlnak – meséli, hozzátéve, hogy mindenki csak találgatja, vajon a drámai vízállás és az elmaradó kereslet miatt állították-e le a beruházást. Az idős férfi sajnálja a büféseket, és azokat, akik most költöznének el innen.
Kitartanak
a nyaralósok
Reményi Jánost azonban nem riasztja el a tó jelenlegi állapota. A nyár nagy részét ő tölti itt a velencei-tavi nyaralóban, lányai és unokái pedig gyakran járnak le hozzá vendégeskedni. Az idős férfi legfeljebb azt bánja, hogy idén nem tudják használni azt az új, felfújható kajakot, amit az unokáknak vett.
A család azonban így is megtalálja a számítását, és a tó hiánya nem tartja távol őket. János elmondása szerint a kert mindenért kárpótol, hiszen a telken roskadoznak a fák, a cseresznye, a meggy, a szilva és a barack pedig megadja az igazi nyári hangulatot. Ha fürdeni támad kedvük, a sekély iszap helyett egyszerűen átmennek a közeli termálfürdőbe, ráadásul a jó levegő és a kellemes környezet miatt amúgy is imádnak itt lenni, függetlenül attól, hogy épp mennyi víz van a mederben.
Jó befektetés lehet
Vannak, akik csak egy napra ugranak le, hogy a saját szemükkel lássák a katasztrófát. László Ilona és lánya, Viki korábban rengeteget nyaralt a tónál, most kifejezetten nosztalgiából érkeztek, de megdöbbentek a látványon. Száraz lábbal sétáltak be oda, ahol korábban a vízibicikliket hajtották.
Forrás, szerző: blikk.hu