Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) a magyar felvilágosodás legnagyobb költője, Debrecen városának híres szülötte és a Debreceni Kollégium egykori diákja volt. 1805. január 28-án halt meg fiatalon 32 éves korában.
Temetési szertartását barátja Domby Márton szervezte, a koporsóját Kazinczy és Kölcseykísérték az egykori Hatvan utcai temetőben. A temetés után Csokonai sírhelyét csupán egy egyszerű fejfával jelölték meg, a síremléket 1836-ban állították fel. A síremlék terveit Beregszászi Pál kollégiumi rajztanár készítette.
Korábban is már voltak kezdeményezések a síremlék felállítására és komoly vita kavarodott Debrecen városa és Kazinczy között, ugyanis a költő mindamellett, hogy egy klasszicista gúlát javasolt, feliratnak a következő szöveget gondolta: „Árkádiában éltem én is”, ami annyit jelent, hogy múzsáknak szentelt kies helyen. Azonban ezt a debreceni cívisek félreértették és ebből alakult ki az Árkádia-per Kazinczy és Debrecen között.
Gúlának ugyan gúla lett, de a következő sorok olvashatók rajta. A gúla nyugati oldalán:„CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY SZÜLETETT 1773. DEBRECZENBEN MEG-HÓLT 1805. HAZAFIAI EMELTÉK 1836.”
A síremlék keleti oldalára a következő Csokonai idézet lett bevésve: „Múzsáknak szózatja / A Sírt is megrázkódtatja, / s életet fuvall bele” Az északi oldalon Csokonai könyveit bemutató feliratos táblák vannak, és a déli oldalon a keresztbe tett furulyák és lant felett egy olajágat tartó géniusz áll.
A síremléket 1913-ban újították fel először, 1929-ben a temető felszámolása során át akarták helyezni, de a jogos tiltakozás következményeként nem bolygatták meg a síremléket. A következő 1938-as felújítás idején a síremlék környékét szépen parkosították. A Dorottya utcánálló síremlék irodalmi zarándokhely lett, az utca Csokonai Dorottyája után kapta a nevét.