A neves magyar régész, Vértes László az 1964-65-ös ásatások során egyedülálló, Európa egyik legrégebbi - mintegy 350 000 éves leletegyüttesét hozta felszínre a Vértesszőlős Őstelepen.

A Tatabányához közeli telephely nyomait először Pécsi Márton geográfus ismerte fel 1962-ben, ahol mésztufába ágyazódva találtak rá egy felnőtt egyed maradványaira, akit a Homo Erectus seu sapiens Paleohungaricus alfajba soroltak be.

A Homo Erectus faj átmenetet jelentett a felegyenesedett ember és a már értelmes ősemberközött. A nyakszirtcsont és a gyermek fogak mellet állati csontok, lábnyomok és használati eszközök is előkerültek a föld alól.

A későbbiekben, mivel augusztus 21-én találtak rá, Sámuelnek nevezték el az előembert, aki fejlettségéhez képest rendkívüli intellektusról tanúskodik, kavicsból készült eszközöket használt, valamint ismerte és használta a tüzet. Vadászó életmódja során már egészen nagytestű állatokat is képes volt elejteni.

További vizsgálatok során kiderült, hogy női egyed maradványaira bukkantak, de ennek ellenére a kedves hangvételű Samu név végleg rajtaragadt.

 

Az előember leletei a Magyar Nemzeti Múzeum Vértesszőlős Őstelepén láthatóak eredeti környezetükben kiállítva.