A nagy történelmi Magyarországot és a Trianoni tragédiát szimbolizáló emlékmű a magyar állam kétezer éves fennállására készült 2000-ben.

Az életfa a szimbolikus növényi ábrázolások közül a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű motívum. Egyszerre utal életre és halálra és a folytonos megújulásra. Jelentőségét mutatja, hogy még a mélylélektan is foglalkozik hármas jelentésével, a gyökér az ösztön-én, a törzs az én, míg a korona a felettes én megtestesülése.

A világfa a magyar népmesei- és mondavilág szimbolikájában is meghatározó jelentőségű, az „utat” jelenti, amin a mesehős az égbe vagy az alvilágba jut.

A fát formáló kompozíció minden egyes ága szimbolizál valamit, sőt a talapzatként is szolgáló márvány burkolatú fal szintén az emlékmű része. Együttesen szemlélve végigkövethető amagyarok története a Honfoglalástól napjainkig.

A keleti irányból, jobb oldalról érkező, alapkőbe vésett csodaszarvasoknyugati irányba haladva fokozatosan átalakulnak gyökerekké, mely motívum a honfoglalást és államalapítást meséli el a nézőnek.

 

A fa törzse, és a legvastagabb ágai a nagy magyar folyók, a Duna, a Tisza, a Körös, a Maros, a Száva és a Dráva irányát mutatja, a kisebb ágakkal kiegészülve a Kárpát-medence vízrajzabontakozik ki szemünk előtt. A fa levelei a ma is magyarlakta és magyarnyelvű területeket, településeket jelzik, míg az elszáradt ágak az egykor hazánkhoz tartozó részek „csontváza”, ezek együtt rajzolják ki a Nagy Magyarország területét és határvonalát.

 

A tatabányai Életfa a város egyik legnagyobb és leghitelesebb magyarságtudatot hirdető alkotása lett, méltó társa a kilátón található Turulmadárnak.