Az 1933-ban, az alföldi megyeszékhelyek közül utolsóként megalapított szolnoki Könyvtár és Múzeum Egyesület volt a mai Damjanich János Múzeum történetének első állomása.
A Damjanich János Múzeum története
A gyűjtemény eredetileg egy városi tulajdonban lévő bérház alagsorában kapott helyet, jelenlegi otthonát,- az 1860-as években épült, Obermayer Lajos építész által tervezett klasszicista épületet csak 1952 foglalhatta el. A műemlék jellegű épület eredetileg bérháznak készült, de egy időben a Magyar Királyi Szálloda működött falai között. Az 1990-es években teljes rekonstrukciót hajtottak végre az leromlott épületen, miután 1996-ban és 2004-ben el is nyerte az Év Múzeuma címet.
A Damjanich János Múzeumban őrzik a megye teljes régészeti, képzőművészeti és a legnagyobb néprajzi, történeti gyűjteményét.
Képzőművészeti kiállítás
Állandó kiállítása
a Közép-Tisza-vidék és a
Szolnoki Művésztelep képzőművészeinek munkásságát mutatja be. A
Szolnoki Művésztelep művészeinek alkotásaiból álló tárlat, mely egyedülálló módon mutatja be hazánk legrégibb, 1848-49 forradalom alatt létrejött művésztelepének életét, és alkotóinak munkásságát. A művésztelep hagyatékai között az alföldi táj szépségeit és az itt élő emberek mindennapjait elmesélő alkotások közül olyan kiemelkedő értéket képviselő darabokat is megtalálhatunk, mint
Mednyánszky László vagy
Chiovini Ferencmunkái.
A múzeum régészeti és néprajzi gyűjteménye
A múzeum régészeti részlege a jász és kun területeken folytatott ásatásokból származó, több mint 120 000 leletből álló gyűjteményt mutat be.
A 15 000 darabos néprajzi gyűjteményében XIX. század második feléből származó, fából faragott Krisztus- és Mária-szobrok mellett alföldi népi viseleteket is megcsodálhatunk.
A Damjanich János Múzeumban a gyűjtő-, kiállító tevékenység mellett 50000 kötetes szakkönyvtár segíti a különböző szakirányú kutatómunkákat is.
A bejárat előtt áll a múzeumalapító, Dr. Balogh Béla szobra, melyet Pogány Gábor Benő készített. Az alkotást 2004. május 19-én avatták föl.