A székesfehérvári emlékmű a Városház téren található, ami a város egyik legismertebb és legszebb tere. A székesfehérvári szobor egy kardot tartó mezítelen lovast ábrázol. Ezt Pátzay Pálkészítette, a 10-es huszárok tisztikarának megrendelésére. A tizes huszárok emlékművét 1939-ben avatták fel, amellyel megemlékeztek a Limanowai ütközetre, ami az I. világháború egyik legvéresebb csatája volt.

 

 

A fehérvári huszároknak hívott alakulat a Székesfehérváron 1891 és 1892 között a kor egyik legkorszerűbb lovassági laktanyájába beköltöztetett 10. császári és királyi huszárezred tisztikara és három százada volt. A fehérvári huszárok laktanyáját 1892. október 23-án adták át, egy országos hírű ünnpeség keretében. Az átadáson megjelent József Károly Lajos főherceg, tábornok, a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka is, aki névadója lett az új kaszárnyának. A 25 épületből álló komplexum 1900 elejére alakult ki. Az épületegyüttes magába foglalt több lóistállót, kocsiszínt és fedett lovardát is. Jellegzetes monarchia korabeli téglaoszlopos, vasrácsos kerítés vette körül.

 

A legénység nagy részét Fejér megyéből sorozták, de érkeztek ide katonák Tolna, Somogy és Baranya megye területéről is. A II. világháború után a megszálló szovjet csapatok kezébe került a laktanya. A rendszerváltás után az épület lebontásra került.  Egyedül a kerítés egy darabja maradt fent, rajta egy táblával, ami a hajdani nagy huszárokra emlékeztet. Emlékük előttSzékesfehérvár két szoborral is tisztelgett.

 

Egy érdekesség, hogy az ezredben teljesített szolgálatot egy erdélyi földbirtokos családból származó, nótás kedvű hadnagy, Fráter Lóránd a híres nótafa. Ő írta és zenésítette meg többek közt a fehérvári huszárok nevét megörökítő, országszerte ismert híres huszárnótát: