Református nagytemplom
Szentes, 6600 Szentes, Kossuth tér 3.

Az 1746-ban elvesztett, 1760-ban leégett középkori templomok helyén 1761-1776 között épült téglatemplom Mária Teréziát és fiát II. Józsefet dicsőítő, 1774-ben felhelyezett ellipszis alakú, vörösmészkő táblát őrző torony testének meghagyásával 1808-1826 között új templomot épített a református egyház.

Kiss Bálint református lelkész közreműködésével Fischer Ágoston kecskeméti építészt bízták meg a tervek elkészítésével. A végleges formáját elnyert építmény a legnagyobb magyarországi templomok sorába tartozik. A 40 métert meghaladó torony klasszicista, az épület többi része későbarokk (copf) stílusjegyeket hordoz. A főbejárat kőkeretes, szemöldökíves kiképzésű, a torony legömbölyített sarkainál szintekre tagolt pilaszterek futnak. Kosáríves oromzata fölött vas korláttal védett körüljáró látható. A torony magasított, rézből készült, bordázott félgömb kupolával van fedve.

Az északi homlokzaton a falpillérek között szegmentíves ablakok láthatók. A déli homlokzatot 1891-ben támpillér sorral erősítették meg. A templom nyugati vége egyenes záródású, sarkai lekerekítettek.

A 48 x 24 méteres belső térben kialakított emeletes karzat aszimmetrikus, a hajó északi oldalán és a két rövid végén állnak. A karzat mellvédjén copf füzérdíszítés látható. A szószék késő copfstílusú, politúrozott felülettel, aranyozott szegélyekkel, kékesszürke márványozott oszloptesttel és vázadísszel készült alkotás. A ma is üzemelő orgona Angster József és fia pécsi mesterek munkája. A templom felszereléséhez 18. századi iparművészeti tárgyak is tartoznak: ónlámpák, ónkannák, úrasztali pohár.

A város főtere, a Kossuth Lajos tér hátterében húzódik Szentes legnagyobb egyházi épülete, a reformátusok két és fél ezer ülőhelyes műemléktemploma, a város egyik legjellegzetesebb épülete.

A szentesi református egyház létrejötte 1542 és 1549 közé tehető. Ahogy a legtöbb alföldi településen, úgy Szentesen is csaknem a teljes lakosság reformátussá lett templomukkal, lelkészükkel és a környék földbirtokosaival, Dóczy Miklóssal és Eulaliai Massaival együtt (56 család). Kétszáz éven keresztül ők használták a mai Szent Anna katolikus templom elődjét, mígnem 1746-ban a maroknyi katolikus közösség és a váci püspök kérésére a Helytartóság visszaítélte eredeti tulajdonosának. A reformátusok imaházának és haranglábának új telket jelöltek ki, és már az 1746-os évben hozzákezdtek az építkezéshez. Anyaga – az utasításoknak megfelelően – a fundamentum kivételével nem lehetett tégla. A katolikusok engedményt tettek, hogy amíg fel nem épül az új istenház, addig használhatják az elhagyandó templomot. Az 1747-ben a város szemétlerakójának helyén elkészült új épület 36×14 méteres belső terű volt, 13 évvel később (1760-ban) a templom több szentesi épülettel együtt tűzvészben elpusztult. 1761-ben téglatemplom és torony építésére kaptak engedélyt. A váci püspök ellenezte a kőtorony építését, ennek ellenére 1761 decemberében a Helytartótanács engedélyével felépült az új torony téglából. Itt is és a korábbi építkezésnél is szigorú meghagyás volt, hogy nem hasonlíthatott a katolikus templomra.

1772-ben a korábbi, a templomtól különálló tornyot lebontották, és egy új, magasabb torony építésébe kezdtek, Mária Terézia engedélyével a 12 öl magasságot is elérte a falmagassága (24 méter). Ezért hálából 1776-ban, a templom felszentelésekor míves emléktáblát helyeztek el a bejárat fölé. Ezt az emléktáblát láthatjuk ma is a Nagytemplom szemöldökdíszes ajtaja fölött. A templom hossza ekkor 40, szélessége 14, magassága 8 méter lett. Mennyezete deszkából készült, mely kék színűre volt festve, rajta, a kazettákon különböző figurák: nyulak, szarvasok, madarak, indák, virágok.

A város szorgalmas református lakosságának gyarapodásával a 18. század végén ismét sürgetővé vált a templomnagyobbítás, mivel akkoriban a becsült egyháztagok száma meghaladta a 8600 főt. Az új templom építése, vagy a régi kibővítése közül az utóbbi ötletet fogadták el, és a toronyig meghosszabbították. A tervek elkészítésével Fischer Ágoston, kecskeméti építészt bízták meg, aki a kibővítést nem vállalta el. Az egyházközség ekkor Jauernik Ferenc, hódmezővásárhelyi építőmérnökhöz fordult. Az alapokat 1807 tavaszán letették, de pénzhiány miatt leállt az építkezés. Eközben az egyház vezetősége váratlanul meggondolta magát, mégis a az új templom építése mellett döntött. Ám mégsem Fischerrel, hanem Jauernikkal készíttették el a terveket, így 1808. július 6-án megtörtént az ünnepélyes alapkőletétel.

1811-ben már álltak a falak, a régi templomot csak ekkor bontották el, egészen eddig itt tartották istentiszteleteiket. A bolthajtások 1812-ben, az ajtók 1813-ban készültek. 1814-ben pénzhiány miatt egy évig szünetelt az építőmunka. 1815-ben fogtak hozzá a vakoláshoz, elkészült a berendezés is. Sajnos az építőmester több hibát és hanyagságot is elkövetett, 1817-ben a falak már megrepedeztek, így csak 1825-ben vált használhatóvá a templom. Hátra volt még a torony megmagasítása, mivel a régi, alacsonyabb torony csillaga csaknem azonos magasságban volt a tetőgerinccel. Beregszászy Pál elkészítette a debreceni Református Nagytemplom tornyának pontos rajzát, amiben apró változtatásokat tettek (pl. órapárkányt terveztek rá). Így készült el tehát 1826. szeptember 17-ére Kováts János kőműves és Szalai János ácsmester munkája nyomán. Az eklézsia kívánsága volt a tűzőrszoba és a körsétáló építése. A tornyot záró, kicsiny kupola rézfedését Dienes Antal szegedi mester végezte. A toronygombot és a csillagot Bottyán János szegedi mester aranyozta be. A templomépítés 100270 Ft. 40 kr.-ba, a torony 10500 Ft. 19 kr.-ba került.

Az erkélykorlát, az ajtók, a harangok és egyéb apró részletek 1827-ben készültek. A felszenteléskor fekete cserépdobozt helyeztek el a toronygombban, megörökítve benne az akkori szentesi egyház világi és lelkészi vezetőit, az iskola tanulóit, illetve a torony építésének történetét. A dobozon kívül a református címer volt, alatta felirat: “Teher alatt nő a pálma”. Jelentős felújítást végeztek 1890 és 91 között, amikor a Kossuth tér felöli oldalon a falakhoz támpillérek épültek, melyek kissé megbontják a copf-klasszicista templom egységét. 1925-ben a fazsindely tetőt cseréptetőre cserélték. Legutóbbi felújítása 1947-ben történt.