1943. november 25-én Boldog Apor Vilmos győri megyéspüspök benedikálta a "Julianeum" Szent Domonkos-rend új konviktusát és nyilvános kápolnáját, 1945. március 1-jén pedig – nem sokkal vértanúhalála előtt – létrehozta az önálló Árpádházi Szent Margit Lelkészséget.
A kápolnát és a plébános lakását egy villában alakították ki, amely Schármár Károly építész fiatalkori alkotása.
A harangláb harangjait (65 és 52 cm átmérőjűek), 1948-ban öntötte Szlezák László Budapesten.
 

Az épület egy régi mélyútról megközelíthetően a hegyoldalba vájva áll. A földszint előteréhez három lakószoba kapcsolódott, ezek képezték a templomteret és a sekrestyét, melyek most közösségi teremként, illetve könyvtárként szolgálnak. Az emeleti szobákhoz nyílt falépcsőház vezet.
A városra tekint az északi homlokzat üvegezett verandája. Ez a főhomlokzat részletképzésben különösen gazdag, a szép kilátást biztosító nagy ablakot fával burkolt oromzat koronázza. Az architektúra a szecesszió korának sikeres alkotása.