Acélszobrász Alkotótelep és Szoborpark
Dunaújváros, Dunaújváros, Duna-part, Alsó sétán
A fém, a vas használata az egyetemes művészetben - a modern építészettel összefüggésben - a második világháború után kezdett elterjedni. E matéria - tulajdonságaiban eredően - szinte korlátlan lehetőséget kínál a szobrászat számára, nemcsak a különböző megmunkálási módok révén (öntés, kovácsolás, hegesztés, stb.), hanem méret és formaalakítási lehetőségeiben is új alternatívát nyitva a szobrászat hagyományosan alkalmazott anyagai mellett.
A művésztelepen 1974 és 1993 között 44 művész vett részt pályázat alapján. Pályázni lehetett arányos makettel, tervvel, műleírással. A pályamunkák elbírálása után a meghívott művészek egy előzetes terepbejárás alkalmával ismerkedhettek a vasmű üzemeivel, a gyár adta lehetőségekkel, és alkalmanként mód volt arra is, hogy szobrászi elképzeléseiket a város egy-egy kiválasztott teréhez igazítsák. A művésztelep időtartama kezdetben egy hónap volt, később hat hétre bővült. A művészek teljes ellátást, szállást és étkezést valamint ösztöndíjat kaptak.
A vasmű által gyártott hagyományos anyagok mellett légkorracélt, saválló acél féltermékeket, különböző profilokat és szinte az összes fémmegmunkálási módozatot - az öntést, kovácsolást, sajtolást, hegesztést, esztergálást, marást, csiszolást, kivágást - alkalmazhatták. A művészek a kivitelezések módját, a különböző technikai fogásokat jórészt a gyárban dolgozó munkásoktól, szakemberektől tanulták, akik a számukra különös és szokatlan szobrászi munkát szakmai kihívásnak tekintették. A pályázat kiírói előre jelezték, hogy a művek felett - biztosítva, hogy azok a rendelkezésre álló hat hét alatt valóban elkészüljenek - egy-egy brigád vállal védnökséget. Megjegyzendő, hogy a plasztikák köztérre kerülése és a város lakói körében való elfogadtatása e viszonylatban különös jelentőségre tett szert: ezek az emberek az elkészült szobrokat szívesen fogadták környezetükben, hiszen azokat saját munkájuk eredményének is tekintették.
1983-tól a telep nemzetközi lett. A külföldi művészek meghívását a szövetségen keresztül, vagy személyes, szakmai ismeretségek révén bonyolították.