A hajdani írások szerint az 1900-as évek elején Szegeden még 23 szélmalom működött, ezekből ma már csak egynek forog a kereke, ez pedig a Dorozsmai Szélmalom.

A malom vályogból készült épületét 1821-ben egy Czékus Andor nevű gazda építette, 1900-ban új tulajdonosa lett Faragó György személyében, aztán 1949-ben szűnt meg a malom működése.

A malomnak négyszintje van, az alsószintjén látható a lisztespad, felette a kőpad, a második emeleten a sebeskerékpad, és legfelül a kerékpad. Régen a malomban három, aztán már csupán két kőpár őrölt. Búzát, kukoricát és árpát őröltek velük.

 

A Dorozsmai szélmalmot 1961-ben műemlékké nyilvánították, azonban ennek ellenére az építmény állapota egyre csak romlott. Az 1970-es tavaszi árvíz és belvíz még inkább fokozta a malom pusztulását. A malom átázott és a vályogból készült fala málani kezdett, ami után  1970. április 22-én egyszerűen összedőlt. A hajdnai falból csak egy 2x2.5 méteres faldarab maradt meg.