A XII. századból származó, eredetileg román stílusú templomot feltételezések szerint II. Béla alapította. A legvalószínűbb, hogy Győr irányából, csónakkal érkező hittérítő szerzetesek építették a szentélyt egy római kori villa alapjaira. Az országban az egyetlen romtemplom, ami tufából épült.

A XIII. században gótikus stílusban átalakították, majd a XIV. században a szentély fölé is boltozatot építettek, melyek felett találhatóak a barátlakások. A szentély ebből az időből származó freskótöredékeit a XIX. században még teljes alakjukban lehetett látni. Egyiken az Angyali Üdvözletet, másikon Szent Bertalant ábrázolták, amint saját lenyúzott bőrét viszi a vállán.
A templom déli szomszédságában a régi, ismeretlen időkben nyom nélkül elpusztult kolostor emelkedett.

Az oly sok vihart megélt "kicsiny erősség” a török hódoltság idejéig működött, használói ekkor elmenekültek. Középkori kegyszobrát Csallóközbe, a mai szlovákiai Dénesd templomába menekítették. 1803-tól magtárként hasznosították, majd az 1930-as években műemléki védettséget kapott. A II. világháború után, 1946-ban gránátrobbanástól ledőlt az É-i és D-i fal, a tornyot 1948-ban helyreállították.

A mai kor az elpusztult tető helyére újat emeltetett, megóva a tornyot a végső pusztulástól.