Budavári palota
Budapest, 1014 Budapest, Szent György tér 2.
Az első gótikus palota Nagy Lajos, Zsigmond király és Mátyás király uralkodása idején (az 1300-as évek közepétől az 1400-as évek végéig) folyamatosan épült, fényes, európai rangú igazi királyi lakhely volt. 1541-től, a török hódoltság alatt folyamatosan romlott az állapota. Budát a keresztény erők csak 1686-ban tudták visszafoglalni. A három hónapig tartó ostrom jelentős károkat okozott: a gótikus stílusú királyi vár és a Várnegyed lakóépületei szinte teljesen megsemmisültek, és a helyi lakosok közül összesen 300-an maradtak életben. A törökök kiűzése után az épületek helyreállítása az akkor divatos barokk stílusban történt, a megmaradt gótikus és reneszánsz részletek fölhasználásával. 1715-ben kezdték el egy, az eredetinél sokkal kisebb barokk stílusú kastély építését. A XIX. század végén újabb elemekkel bővült, alapterülete több mint az addigi kétszeresére nőtt, emellett egy hátsó szárnyat is hozzáépítettek, mely ma a Széchenyi Könyvtárnak ad otthont. Az építészek, Ybl Miklós és Hauszmann Alajos szecessziós elemekkel díszítették a barokk stílusú kastélyépületet, melyben a Habsburgok sosem laktak, csupán vendégeskedtek. A második világháborúban Budapest ostromakor a Várnegyed és a Budavári Palota szolgált a német katonák utolsó menedékeként. A palota ismét súlyosan megrongálódott, kupolája beszakadt, homlokzata felismerhetetlenné vált. Újjáépítéséhez az 1950-es években fogtak hozzá. A korszak vezető építészei a korai XVIII. századi barokk stílushoz való visszatérést választották, megtartva ugyanakkor az egy évszázaddal későbbi nagyobb alapterületet. Így született meg a mai barokk épülethomlokzat, ami nem hasonlít a Vár régebbi arculatainak egyikére sem. Ennek valószínű oka, hogy a XX. század közepén az építészek nem szerették az eklektikus stílusjegyeket, holott manapság az eklektikus építészet számít Budapest egyik legfőbb értékének.