Csókakő vára
Csókakő, 8074 Csókakő
CSÓKAKŐ VÁRÁNAK TÖRTÉNETE
A Vértes hegységtől D-re és DNy-ra fekvő területeket (köztük Csókakő területét is) a honfoglaló Árpád ajándékozta Elődnek, aki után fia, Szabolcs örökölte meg a területet.
A várat a tatárjárást követően IV. Béla rendeletére építették a Csákok, akinek nemzetségét Szabolcstól eredeztetjük. Csókakő első írásos említése 1299-ből származik. A vár lábánál elterülő falu ekkor még Váralja néven került megemlítésre.
Csókakő vára - elhelyezkedése révén - mindig kulcsfontosságú szerepet töltött be a térség életében, történetét ezért a gyakori tulajdonoscserék jellemzik. Károly Róbert 1326-ban ismerte fel Csókakő várának kulcsszerepét, és megszerezte azt a Csákoktól. A Rozgonyiak 1430-ban kapták meg a várat a királytól, Luxemburgi Zsigmondtól. A Rozgonyi család kihalását követően, Mátyás uralkodása alatt királyi vár lett, majd II. Ulászlótól Corvin János kapta meg kárpótlásul az elvesztett trón miatt.
Később a Kanizsaiak, majd házasság révén a Nádasdyak birtoka lesz a vár. Bár Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya a hagyomány szerint itt házasodott össze 1535-ben, a szerelmükről híres pár azonban soha nem élt a várban.
A jelenleg gyönyörűen felújított várkápolnát az 1400-as évek második felében építették. Ez a várkápolna, illetve a csókapusztai templom voltak 1543. augusztus 19-ig Csókakő vallási központjai egészen addig, amíg I. Szulejmán szultán több mint százezres serege a várat el nem foglalta. A korabeli leírások szerint a törökök táborai egészen Csákvárig terültek el. Innentől kezdve 143 éven keresztül, 1687-ig Csókakő török végvár lett. A törökök a várkápolnát kovácsműhellyé alakították át és saját hitük szerint a várba mecsetet építettek.
Az 1601-es ütközetsorozatban a magyar csapatok visszafoglalták a várat. Itt érdemel említést Brindisi Szent Lőrinc, aki a visszavételénél harcolt a várnál, és szerepe a csatában döntőnek bizonyult. Az elfogott török tisztek ugyanis azt vallották, hogy Lőrincet 5-6 méter magasnak látták, amint kereszttel a kezében a katonákat bátorította és ágyúállásokat foglalt el. Segítségével sikerült a többszörös túlerővel fölvonuló török sereget legyőzni, így már szabad volt az út Székesfehérvár felszabadításához. Csókakő 1602-ben azonban ismételten török kézre került. Még Evlija Cselebi török világutazó is megemlítette Csókakő fontos szerepét 1664-ben . A törököktől a várat 1687. október 17-én, délután három órakor a fehér zászló kitűzésével adta át a török őrség a magyar csapatoknak.
A térség új korszaka akkor kezdődött, amikor Hochburg János udvari tanácsos a csókakői uradalmat művelt és nem művelt területeivel együtt 60.000 rajnai forintért, 1691-ben megvásárolta. Az 1692-es összeírás szerint a vár lakott volt, Csókakő 98 fő lakossal rendelkezett, törökök, magyarok, keresztények és muszlim vallásúak vegyesen. A vár 1730-tól válik lakatlanná, a várkápolnáját valószínűleg 1760-ig még imahelyként használták.
Az első betelepülőket gróf Lamberg Ferenc hozta be. 1740-ben 17 magyar zsellért telepítettek Csókakőre. Az új betelepülők nemcsak a szőlőművelési szakértelmüket, de a római katolikus hitet és Szent Donát tiszteletét is magukkal hozták.
A várban 1961 és 1963 között ásatásokat végeztek, a várkápolna oltárát és szentélyének maradványait a régészek a Szent István Király Múzeumba szállították. A Várbarátok Társasága kezdeményezésére 1995-ben megindultak a vár állagmegóvási munkálatai. Az újjáépült kaputorony 2012-ben, a várkápolna 2014-ben került átadásra. A régészeti feltárások és várépítő munkálatok még napjainkban is tartanak. Az első Csókakői Várjátékok 1999-ben rendezték, amely azóta is hagyományosan, minden év szeptemberében kerül meg rendezésre.
„Üdvözöljük Önt, Önöket Csókakőn, a Csákok földjén! Kívánom, hogy ismerjék meg gazdag történelmi örökségünket, kóstolják meg tüzes borainkat és érezzék jól magukat Csókakőn!”
Fűrész György polgármester
English:
At the time of the Hungarian Conquest of the Carpathian Basin the regions south and southwest of the Vértes mountains, including Csókakő (in English: Dawstone) were a gift from Árpád, head of the confederation of the Hungarian tribes to Előd, one of the seven Hungarian chieftains. Előd's son, Szabolcs inherited the castle. The castle was built after the Mongolian invasion on decree of Béla IV (Béla IV of Hungary) by the Csáks, the clanship des- cendent of Szabolcs. The first written record mentioning Castle Csókakő dates to 1299. The village laying at the foot of the castle was called Váralja (in English: „Undercastle”) in that day.
Due to its location, Castle Csókakő has always played a central role in the region. For this reason it was distinguished by frequent changes of ownership. Károly Róbert (Charles I. of Hungary), king of Hungary recognized this central role in 1326 and impropriated the castle which was ruled at the time by the house of Csák. In 1430 the king, Luxemburgi Zsigmond (Sigismund of Luxembourg) bestowed it to the Rozgonyi family. After the end of the family's lineage, it became a royal castle under the reign of Mátyás (Matthias Corvinus of Hungary). János Corvin (John Corvinus) received it from Ulászló II. (Vladislav II. of Bohemia and Hungary) as compensation for the lost throne.
Later the Kanizsai family attained it's ownership, after which it belonged to the Nádasdy family by succession via marriage. In 1535, by tradition, the wedding of Nádasdy Tamás and Kanizsai Orsolya took place in the castle but the couple famed for their love never inhabited it.
The magnificently restaurated castle chapel was originally constructed in the second half of the 15th century. This chapel and the church in Csókapuszta were the religious centres of Csóka- kő until the 19th of August 1543. It was on this day that, with an army counting more than one hundred thousand men, Suleiman I. captured the castle. According to contemporary accounts the Turkish camps extended to as far as Csákvár. Castle Csókakő became a Turkish frontier castle for 143 years.
The Turkish converted the castle chapel into a forge and constructed a mosque inside the castle to adjust it to their belief.
The Hungarian troops reconquered the castle in the course of the encounters of 1601. Brindisi Szent Lőrinc (Saint Lawrence of Brindisi), who fought at the reconquest of the castle had an important role in the battle. The captured Turkish army officers stated that Lőrinc was 5-6 meters tall and with a cross in his hand encouraged the soldiers. He is said to have taken up places be- hind cannon batteries. With his help the Hungarian troops were able to defeat the Turkish armies which attacked in superior numbers. Thus, the way to the liberation of Székesfehérvár was free. However, in 1602 Csókakő again fell into Turkish hands. Even Evlija Cselebi, Turkish globetrotter mentioned Csókakő's relevant role in 1664. On the 17th of October in 1678 at three in the afternoon the Turkish occupying forces donned the white flag and turned the castle over to the Hungarian troops.
The region's new era began in 1691, when court counsellor Hochburg János (Baron John of Hochburg) purchased the property Csókakő including both it's farmed and uncultivated areas for the price of 60.000 rhinish forint. According to a listing from 1692, the castle was inhabited the castle chapel was presumably used as a place of worship until 1760.
Count Lamberg Ferenc (Count Franz of Lamberg) brought the first settlers: In 1740, 17 Hungarian cotters were settled into the region of Csókakő. The new settlers brought not only their wine-growing skills, but also the Roman Catholic faith and the cult of Szent Donát (Saint Donald of Arezzo).
Between 1961 and 1963 archaeological excavations took place in the castle. The altar as well as the relics of the castle chapel's shrine were brought to the Szent István Museum in Székesfehérvár. On the initiative of the Society of Friends of the Castle the castle's preservation works began in 1995. The re-erected gatehouse was presented to public in 2012, the restored castle chapel in 2014. The excavation and restoration works continue in our day.
The first Castle Faire Csókakő was organized in 1999. Ever since, it's traditionally being held every year on the first weekend of September.
Deutsh:
Die Regionen südlich und südwestlich des Vértes Gebirges, unter ihnen Csókakő (auf de- utsch: Dohlenstein) waren zu Zeiten der unga- rischen Landnahme ein Geschenk des Fürsten Árpád an Előd, einen der sieben Führer der Ungarn, dessen Sohn, Szabolcs diese nach ihm erbte.
Der Bau der Burg erfolgte nach dem Mongolensturm auf Erlass von Béla IV. ( Béla Venerabilis) anhand der Csáks, der von Szabolcs abstammenden ungarischen Sippschaft. Die erste schriftliche Überlieferung in welcher Csókakő erwähnt wur- de, stammt aus 1299. Das unter der Burg liegende Dorf wurde zu dieser Zeit noch Váralja (auf deutsch: „Unterburg”) genannt.
Dank ihrer Lage spielte die Burg Csókakő schon immer eine zentrale Rolle in der Region – eben deshalb charakterisierten sie frequentierte Eigen- tümerwechsel. Károly Róbert (Karl I. Robert), König von Ungarn erkannte in 1326 diese zent- rale Rolle und eignete sich die Burg von dem Geschlecht der Csáks an. In 1430 erhielt die Rozgonyi Familie die Burg von dem König, Luxemburgi Zsigmond (Siegmund von Luxemburg). Nach dem Aussterben der Familie wurde die Burg Csókakő während der Herrschaft von Mátyás (Matthias Corvinus) zur königlichen Burg. János Corvin (Johann Corvinus) erhielt sie als Schadensersatz für den verlorenen Thron von Ulászló II. (Vladislav II. von Böhmen und Ungarn).
Später gelangte die Burg in den Besitz der Familie Kanizsai und nachfolgend mittels Ehe in den Besitz der Familie Nádasdy.
Zwar fand die Hochzeit von Nádasdy Tamás und Kanizsai Orsolya in 1535 nach Brauch auf der Burg statt, jedoch lebte das von ihrer Liebe berühmte Paar nie in der Burg.
Die heute herrlich restaurierte Burgkapelle wurde in der zweiten Hälfte des 15. Jahrhunderts erbaut. Diese Burgkapelle sowie die Kirche in Csókapuszta waren bis zum 19. August 1543 die religiösen Mittelpunkte von Csókakő. An diesem Tag nahm Sü- leyman I. mit seinem mehr als hundert Tausend Mann zählendem Heer die Burg ein. Laut zeitge- nössischer Angaben erstreckten sich die türkischen Heerlager bis nach Csákvár. Die Burg Csókakő war hiernach 143 Jahre lang eine türkische Grenzburg.
Die Türken bauten die Burgkapelle in eine Schmiede um und errichteten ihrem eigenen Glauben gemäß eine Moschee in der Burg.
Die ungarischen Truppen eroberten die Burg im Laufe der 1601-er Gefechte zurück. Hier muss Brindisi Szent Lőrinc (St. Laurentius von Brindisi) erwähnt werden, welcher während der Rückeroberung an der Burg kämpfte und dessen Rolle im Gefecht sich als entscheidend erwies. Zufolge der gefangen genommenen türkischen Offiziere sahen sie Lőrinc als 5-6 Meter hohen Mann, welcher mit einem Kreuz in der Hand die Soldaten ermutigte und Kanonenstände einnahm. Mit seiner Hilfe gelang es den Ungarn die in der mehrfachen Überzahl angreifenden türkischen Heere zu besiegen. So stand der Weg zur Befreiung von Székesfehérvár frei. In 1602 fiel Csókakő jedoch wieder in türki- sche Hände. Selbst Evlija Cselebi, türkischer Weltenbummler erwähnte Csókakős beachtliche Rolle in 1664. Am 17. Oktober 1678, Nachmittags um 3 Uhr steckte die türkische Besatzung die weiße Flagge aus und übergab somit die Burg Csókakő den ungarischen Truppen.
Die neue Epoche der Region begann, als Hochburg János (Baron Johannes von Hochburg) Hofrat in 1691 das Gut Csókakő mit seinen bewirtschafteten und unbewirtschafteten Gebieten für den Preis von 60.000 rheinischen Forint erwarb. Anhand der Inventur von 1692 war die Burg bewohnt und Csókakő verfügte über 98 Bewohner: Türken, Ungarn, Christen und Muslime in gemischter Anzahl. Ab 1730 war die Burg un-bewohnt, die Burgkapelle wurde wahrscheinlich bis 1760 als Gebetsort genutzt.
Graf Lamberg Ferenc (Graf Franz von Lamberg)
brachte die ersten Ansiedler: In 1740 wurden 17 ungarische Häusler in Csókakő angesiedelt. Die neuen Siedler brachten nicht nur ihre weibäu-
erischen Kenntnisse, sondern auch den römischen katholischen Glauben sowie den Kult von Szent Donás (St. Donatus von Arezzo ) mit sich.
Zwischen 1961 und 1963 fanden Ausgrabungen in der Burg statt: Der Altar sowie die Relikte des Schreines der Burgkapelle wurden in das Szent István Museum in Székesfehérvár gebracht. Auf Initiative der Gesellschaft der Burgfreunde begannen in 1995 die Bestandserhaltungsarbeiten der Burg. Der wieder erbaute Pfortenturm wurde in 2012, die Burgkapelle in 2014 übergeben. Die archäologischen Ausgrabungen und die Restaurationsarbeiten der Burg dauern bis heute.
Die ersten Burgspiele Csókakő wurden erstmals in 1999 organisiert und finden seitdem traditio- nell jährlich jedes erste Septemberwochenende statt.