A mai tér északi részén állt egykori erőd a dunai átkelőhely és a Duna-Tisza közén át keletre vezető útvonal kiindulásának biztosítására épült, feltehetőleg a IV. század elején.
A rómaiak ugyan csak a Duna jobb parti részét szállták meg, de a bal parton is ellenerődöt emeltek a népvándorlás során kelet felöl jövő, ismétlődő támadásokkal szemben. Anonymus szerint a vár a honfoglalás idején még viszonylagos épségben volt. A helyőrség katonáinak feladata a határ őrizete és védelme mellett a rablóbandák féken tartása és a kereskedelem zavartalanságának biztosítása volt.
Az erődítmény romjaira az első Erzsébet híd építésekor, 1898-ban bukkantak, további részleteit pedig az 1930-as években tárták fel. 1971-ben süllyesztett térszintű szabadtéri múzeumot létesítettek, melyben az ellenerőd északi falát láthatjuk egy patkó alakú tornyával. A fal folytatását és a másik tornyot vörös színnel jelezték a betontalapzaton. A területet 2010-2011 között felújították. Ennek során a felület nagy részét kővel burkolták le. A római erőd falmaradványai a felszín alatt kialakított teremben kaptak védelmet. A járószinten kőlapokkal jelezték az erőd körvonalait; rajtuk a terület rövid története olvasható. Az északi és a déli falszakasz között a Duna stilizált vonala látható, a megfelelő helyeken a pannóniai római katonai helyőrségek neveivel és alaprajzaival.
Contra-Aquincum maradványai jelenleg csak üvegen keresztül, az utcaszintről tekinthetők meg.