A főváros legtöbb pontjáról látszik és az éjszakai budapesti panoráma elengedhetetlen részévé vált az Erzsébet-kilátó, mely immár több mint száz éve díszíti Budapest legmagasabb pontját. A János-hegy, a maga 528 méteres tengerszint feletti magasságával minden korban csábította a kirándulókat. A XIX. században csak az edzettek vállalkoztak ilyen túrákra, ugyanis tömegközlekedéssel legfeljebb a fogaskerekű Svábhegy állomásáig lehetett eljutni, vagy a Zugligetig lóvasúttal. Ez azonban nem akadályozta meg Erzsébet királynét sem abban, hogy 1882-ben három alkalommal is elsétáljon arra a helyre, ahol ma már a róla elnevezett kilátó magasodik. 1908-ban kezdődtek meg az építési munkálatok Klunzinger Pál és Schulek Frigyes közös tervei alapján. A két éven keresztül tartó építkezés során a Libegő mai állomásának helyétől kisvasutat építettek a hegytetőre, hogy azon szállítsák az építőanyagokat. 1910-ben ünnepélyes keretek között átadták a kilátót a kirándulók számára. A környékét fokozatosan szépítették, a legfontosabb beruházás az 1926-ben megvalósított állandó díszkivilágítás volt, mely az első volt hazánkban. Ennek sikerén fellelkesülve világították ki később állandóra a Halászbástyát, és az Országházat is.