1774 és 1799 között épült Osvald Gáspár, piarista szerzetes tervei szerint, klasszicizáló késő barokk (copf) stílusban. A kivitelezési munkákat Fischer Boldizsár irányította. A hajót ekkor még csak zsindellyel fedték. A tetőzet ácsszerkezetét Hausperger Márton kecskeméti mester készítette. A toronysisak 1803 - 1806-ban készült. A rajta lévő rézlemezburkolat 59 mázsát nyom. A torony 1819-ben leégett, s csak 1863-re készült el mai, igen jó arányú formájában.
Tornya 73 méteres magasságával a város legmagasabb építménye. 35 méter magasan elhelyezkedő, nyáron látogatható tűzfigyelő erkélyéről páratlan kilátás nyílik a városra. Óraszerkezete – melyet 1889-ben készített a Johann Manhardt királyi udvari toronyóragyár – az ország egyik legrégebbi ma is működő órája, s egyben Magyarország legnagyobb számlapú toronyórája. Az ez alatti boltíves rácsos ablak mögött ma nem a harangok laknak, hanem egy fűthető (tűzfigyelő) szoba van berendezve. (A harangok az erkély alatti téglalap alakú rácsos ablak mögött laknak.) A 242 centiméteres nagymutatóval rendelkező óra 112 éve kiváló pontossággal jelzi az időt. A percmutató félpercenként mozdul előre. Ugyancsak kifogástalanul működik az ütőszerkezet, mely negyedóránként harangkondulással jelzi az idő múlását. Óraütéskor 4 kilónyi súlyok kondítják meg a harangokat. Az órát reggelente egy félméteres kulccsal kell felhúzni. Egészen az 1960-as évek végéig ez volt a város egyetlen köztéri órája. Az utóbbi 20-30 évben több kecskeméti templomra és középületre került fel óra.