A 13. század elején épült prépostsági templom az 1242, 1401, 1561 évi tűzvészek során többször is leégett. 1653-1675 között újból felépítették. 1774-1786 között Haubt morva építész tervei szerint megkezdték a templom teljes helyreállítását. 1785-ben elkészült a keleti oldalon emelkedő torony, késő barokk stílusban. Az 1790-ben megint leégett templom újjáépítése, melynek során 1804-ben a kórus alatt kiszélesedő résszel bővült, a rendház nyugati homlokzatának elkészültével. 1808-ban fejeződött be. A toronysisak a mai alakját 1834-ben nyerte el.
A Csornai Premontrei Prépostság Csorna egyik legimpozánsabb épületegyüttese, a 85-ös főút mellett, a város szívében található. A ma is működő rendház és plébániatemplom mellett az épület ad otthont a Csornai Múzeum számára.
"Szent Norbert fiai
Xanteni Norbert 1080 körül született. Gazdag és pompakedvelő németalföldi hercegként és a birodalmi káptalan reguláris kanonokjaként élt. 1115-ben történt drámai megtérése után – amely felismertette vele Isten szeretetét és a saját életének a mulandóságát – , papi szolgálatba lépett és vándorprédikátorként élt, vállalva a krisztusi szegénységet. Legfontosabb vágya az evangélium hirdetése volt, és saját kora papságának energikus megújítása. De munkálkodott az Egyház szabadságáért is, amely abban az időben szorosan függött a feudális világrendtől. Ez a kor jelentős időszak az új szerzetesrendek (karthauziak, kamalduliak, ciszterciek, lovagrendek) megalapítása szempontjából. Ugyanígy Norbert is, 1120-ban, Bertalan laoni püspök támogatásával, a mai Saint-Gobain-i erdőségben (Aisne Járás) megalapított egy házat azok számára, akik Istent keresték. Ezt a házat Prémontré-nek hívták, és itt kezdődött a premontreiek története. Norbert kiváló híre, és így közössége is, gyorsan és messze földre elterjedt. Jó néhány más szerzetesi ház is tagjává vált a premontrei családnak. Norbert pedig beutazta egész Nyugat-Európát, prédikálva és új testvéreket híva a közösségbe. De ugyanúgy munkálkodott új monostorok alapításával és az eretnekség elleni küzdelemmel is. E téren különösen is a Tanchelin-féle eretnekség ellen 1124-ben, Antwerpen-ben. Azonban Norbertnek el kellett hagynia Prémontré-t, amikor 1126-ban a szászországi Magdeburg érsekévé választották. Ezt követően Clairvaux-i Szent Bernát társaságában találjuk, amint a törvényesen megválasztott II. Ince pápa oldalán küzd Anaklét ellenpápával szemben. Lothár császárt is elkísérte Rómába, mint a birodalom főkancellárja. Azonban Itáliában megkapta a maláriát, és egy kiemelkedő aktivitásban és szent aszkézisben leélt életben kimerülve, 1134-ben, meghalt.
A Premontrei Rend
Norbert, korai halála miatt nem lehetett már tanúja rendje gyors elterjedésének. Száz évvel halála után a Premontrei Rendnek körülbelül hatszáz háza volt Skóciától Itáliáig, Britanniától Lengyelországig, sőt még a Szentföldön és Ciprus szigetén is. Norbert, Szent Ágoston Reguláját (IV. század) jelölte ki követői számára, és így lettek reguláris kanonokokká, akik szerzetesi fogadalmuk által a saját apátságuk közösségének, és így az egész Egyháznak a szolgálatára kötelezték magukat. Világosan elkülönülve a monasztikus szerzetesektől (karthauziaktól, bencésektől) a premontrei kanonokok az ő kontemplatív hivatásukat – vagyis a javak közös birtoklását, a közösségi életet és a közös imádságot – összekapcsolják az apostoli élettel (plébániák, vendégházak, lelkigyakorlatok, speciális lelkészi szolgálatok, stb.), így mutatva fel saját szolgálatukat az Egyházban. A Nagy Francia Forradalomig, a Premontrei Rendet (amely 94 apátságot számlált csak a mai Franciaország területén) a Prémontré-ben lakó generális apát kormányozta. Ma, Szent Norbert Rendjének, amely elterjedt az öt kontinensen, Rómában van a központja. Mi, premontreiek, nem rendelkezünk egy speciális vagy kijelölt, konkrét tevékenységgel, de a gyakorlatban sokféleképpen megmutatkozó módon igyekszünk szolgálni az Egyházat, olyan közösségekként, amelyek mind éltetőbben beletestesülnek a helyi egyházba, ahogyan ezt a XIX. századi jelmondatunk hirdeti: “Minden jó ügyért készen!”"
Forrás: http://www.opraem.hu/new-page-2.html