Az 1879-es nagy szegedi árvíz után a városban mindössze egyetlen nem túl jól fölszerelt közfürdő maradt. A növekvő népességű város lakosai azonban igényelték a közfürdő létrehozását. Szeged városának megbízásából Ádok István Törökországba utazott, hogy az ottani fürdőkultúrát tanulmányozza. A török tapasztalatokat egy új szegedi fürdő létrehozásához kívánták felhasználni.
A város közgyűlése az 1890-es évek elején megvásárolta egy a Belvárosban fekvő Tisza Lajos körúti telket, amelynek fürdő célú beépítésére pályázatot írtak ki. A kiírt tervpályázatra öt pályamű érkezett, ezek közül a zsűri a bécsi Steinhardt Antal és Lang Adolf terveit választotta ki. Az osztrák tervezők egy elegáns utcai homlokzatú, gazdagon díszített fürdőépületet álmodtak meg, amelyben a férfi és női vendégeket térben elkülönítették. A tervek azonban olyan nagyra törőnek bizonyultak, hogy a város már a tervezési pályázat során lemondott teljes megvalósításukról. A város eltekintett a külön férfi és női fürdőrész kialakításáról és a két nem elválasztását a nyitvatartás szabályozásával oldották meg. (A fürdő más időszakokban várta férfi és női vendégeit.) Az építést Ádok István vezette.
A fürdőt 1896. szeptember 6-án nyitották meg. A városnak nem volt kapacitása az intézmény működtetésére, így pályázatot hirdetett a fürdő működtetésére. Az első pályázaton Antal József szentesi vállalkozó nyerte el az üzemeltetés jogát. Az építés és tervezés hiányosságai már a kezdeti időszakban kiütköztek, pótlásokat és javításokat kellett elvégezni, amelyeket újabb hitelfelvételekkel kellett fedezni. A hiányosságok oly' mértékűek voltak, hogy 1906 és 1909 között az épületet jelentősen át kellett alakítani.
Konditerem- jegyek, bérletek
|
Szolgáltatás megnevezése |
Bruttó ár (Ft/db) |
|
Belépőjegy |
900,- |
|
Éves komplex bérlet* |
57.500,- |
|
Éves délelőtti komplex bérlet* |
46.000,- |
|
Éves bérlet
|
50.000,- |
|
Felnőtt 30 napos bérlet |
7.500,- |
|
Diák 30 napos bérlet |
6.500,- |
|
Délelőtti 30 napos bérlet |
5.500,- |
|
10 alkalmas bérlet |
7.000,- |