Palotavárosi Skanzen
Székesfehérvár, Székesfehérvár, Rác u.11.

Skanzen mint városnegyed
Palotaváros két középkori külvárosból, a Szigetből és a Rácvárosból alakult ki. Története folyamán középkori eredetű utcaneveit megőrizte. Ilyen a Jancsár, Sütő, Halász, Rác, Tobak, Szömörce, Csapó utca neve. A Palotaváros északi részét képező Rácváros főutcája a Rác utca volt, amelyben a 16. század második fele óta összpontosult mindaz, ami a szerb (rác) nemzetiség itteni történetéhez kapcsolható: a Rác-templom, a szerb iskola, a földművesek, iparosok és kereskedők házai.

A Rác-templom értékes műemlék, amelynek külseje szerénységével, egyszerűségével, kis méretével tűnik ki a város többi templomához képest. Barokk stílusú, egyhajós, egytornyú építmény. Keresztelő Szent János születése emlékének szentelték. A belső restaurálás során, az 1970-es években figyelemre méltó falképek bukkantak elő a sok gyertya égetésétől lerakódott évszázados korom alól: angyalok, próféták, szentek kara övezi a Jézus és Keresztelő Szent János életéből vett jeleneteket, evangéliumi történeteket.

A Belváros és a Felsőváros lakosainál szegényebb iparos, kereskedő, földműves réteg megtelepedése révén a Palotavárosnak sajátos társadalma alakult ki, amely külső megjelenésén, utcáin, épületein is visszatükröződött. Palotaváros lakossága egy külvárosi települést hagyott ránk, amely inkább falut, mintsem várost idézett. E település történeti és néprajzi emlékeit mutatja be a Rác-templom műemléki környzetét alkotó Palotavárosi Skanzen.

A Palotavárosi Skanzenben a Rác utca 11. számú házban 1988-ban "Palotavárosi emlékek, Székesfehérvár-Palotaváros története és néprajza" című állandó kiállítást nyitottak.

A kiállítás bemutatja, hogy a lebontott Palotaváros a 18. század óta milyen szerepet játszott Székesfehérvár életében. Az épület belső berendezését, bútorait, szentképeit az utolsó tulajdonostól, Csikós Danicától már a kutatás során, 1981-ben megvásároltuk a Szent István Király Múzeum számára. Az épületet 1986-ban az Ikarus székesfehérvári gyára a korábbi felmérések, fényképek alapján újjáépítette, majd átadta a múzeumnak. Újjáépítésekor megbizonyosodhattunk róla, hogy hátsó végfala vastag, tölgyfa talpgerendára épült. A ház első szobáját és konyháját az eredeti bútorokkal rendeztük be, a hátsó szobába Palotaváros történetéről és néprajzáról készítettünk kiállítást. Bemutatjuk itt Palotaváros hagyományos társadalmi rétegeit, foglalkozási csoportjait, azok életmódját. Kiállítottuk a Palotavároshoz kötődő mesterségek (tobak, varga, csizmadia, cipész, szíjgyártó, csapó, szűcs, szűrszabó) szerszámait, céhemlékeit is.

A kiállítás negyedik helyiségében a Dietrich-kalaposműhely berendezése látható. Palotaváros híres kalapos dinasztiájának megalapítója az 1891-ben felszabadult Dietrich Ede volt, akit fia, István követett a műhelyben, amely korábban a Szömörce, majd a Csapó utcában működött egészen 1986-ig, amikor teljes felszerelése a múzeumba került.

Tárlatvezetéshez előzetes bejelentkezés szükséges

Belépődíj: 
Felnőtt: 400,-Ft 
Diák, nyugdíjas: 200,-Ft
Családi belépődíj (2 felnőtt + 1 gyermektől): 900,-Ft