Istállós-kői barlang
Szilvásvárad, Szilvásvárad

Az istállós-kői ősember-barlang hazánk legjelentősebb régészeti lelőhelye.

1906-ban Kadics Ottokár kapott megbízást a Földtani Intézettől a barlang feltárására. Ásatása már a kezdeti szakaszban sikereket hozott. Egymás után tömegesen kerültek felszínre az ősember kőeszközei. Ekkor több régész és kutató is bekapcsolódott a kutatásba. Munkájuk során több barlangot is feltártak a Bükkben. Mégis mind közül a legnagyobb népszerűségnek a hegység legmagasabb köve, az Istállós-kő nyugati oldala alatt található barlang örvend a túrázók között. A csúcs elnevezése, a kőistálló arra utal, hogy a helyiek a barlangot állatok istállójaként használták. A csúcs 535 méter magasan található a tenger szintje felett. Az alatta lévő barlang 46 méter hosszú előcsarnokában 1912 óta folynak ásatások.
A sok éves munka során számos jégkorban itt élt állat csontmaradványaira bukkantak. Ilyenek a barlangi és barnamedve, a barlangi oroszlán és barlangi hiéna, az ősbivaly, a tarándszarvas és a mamut csontjai. A kutatások bebizonyították, hogy a jól védhető és lakóhelynek is kiváló barlang több ezer éven át adott otthont az őskori embernek.
A barlang legjelentősebb lelete az agyagrétegek között feltárt tűzhely. Az aurignaci kultúra eszközeit az Istállós-kői barlang embere, az aurignaci ember készítette.
A 36.000 évig itt élt ember életmódjáról a feltárt leletek szegénysége miatt nem sokat tudunk. A hatalmas tűzhely mellett talált megpörkölt csontokból következtethetünk életmódjukra. A barlangban élő népcsoport vadászó életmódot folytatott. Az elejtett állatokat a szorosan összefonódó csoport a tűz körül közösen fogyasztotta el. Ennek bizonyítéka a hatalmas tűzhely, melyhez a barlang összes lakója odaülhetett. Vadászeszközeiket maguk készítették, mely nem csak a vadászathoz, de az elejtett állatok bőrének lenyúzásához is használtak.