Évszázadokon keresztül a Nagykunság központja. Eredeti lakói a kunok, akik IV. Béla uralkodása idején (1235) jöttek be és telepedtek le ezen a vidéken. Beilleszkedésüket elősegítette a IV. Kun László által 1279-ben kiadott adománylevél, amit kun törvénynek is neveznek. Ez előírta a kunok megkeresztelkedését, a keresztény életmódot, a katonaállítási kötelezettséget. Beilleszkedésük hosszú folyamat eredménye volt. Karcag mindig népes település volt. Neve legelőször 1407-ben egy Karcag János nevű kun főember nevében szerepel. Németh Gyula kutatásai szerint a szó - Karcag - pusztai rókát jelent.
A reformáció (XVI. sz.) előtti időkből alig tudunk valamit.
A reformáció gyorsan elterjedt a kunságban.
A város az első tatárdúlást 1566-ban szenvedte el. (a tatárok a törökök szövetségesei voltak ebben az időben) A 15 éves háború (1591-1606) idején a mezőkeresztesi csatavesztés (1596 okt. 26-28) következtében Karcag is elpusztult. Csak 1618-20 körül kezdett újjáépülni.
A templom valamikor a XVI.sz-ban, vagy előtte épülhetett , de csak arról van adatunk, hogy 1633-ban a már meglévő templomhoz tornyot építettek.