Alsóvár-Salamon Torony
Visegrád, Visegrád, Salamon- torony u.

A visegrádi kettős várrendszert a tatárjárás után 1250-1260 körül építtette IV. Béla és felesége, Lascaris Mária királyné. A várat az évszázadok alatt az Anjou-királyoktól Hunyadi Mátyásig számos magyar uralkodó bővítette, komfortosította illetve tette a korszerű katonai elvárásoknak megfelelővé.

Az alsóvár a kaputoronnyal és őrtornyokkal megerősített erődítésfalakból és egy nagy lakótoronyból állt, amely egyszerre volt uralkodói szálláshely, ispáni lakóhely és katonai feladatokat ellátó épület. Az alsóvárat a fellegvárral tornyokkal megerősített völgyzárófal kötötte össze, mely egészen a Duna-parti őrtoronyig húzódott. A völgyzárófalakon át vezetett a  Budát és Esztergomot összekötő középkori országút, a vár egyik fontos feladata ugyanis az országút és a dunai hajóforgalom ellenőrzése volt.

Az alsóvár lakótornya, az ún. Salamon-torony a korszak magyarországi építészetében szinte egyedülálló épület. 13. századi főbejárata az első emeletről nyílott, innen vezetett az emeletre a déli falsarkba beépített lépcsőház. Az emeleti termeket oszlopos kandallók fűtötték, és gazdagon tagozott ikerablakok világították meg. A hatodik szinten helyezkedett el a gyilokjárós, pártázatos falakkal övezett tetőterasz, ahonnan a külső, fából épült erkélyfolyosóra lehetett kilépni. A lakótorony nyugati oldalához árnyékszéktorony is csatlakozott.

Völgyzárófalak
Az  alsóvár 13. századi  elrendezését egy esetleges tatár támadás elleni védelem határozta meg. A vár észak felőli erődítése ezért sokkal hangsúlyosabb: ezt az oldalt védték ugyanis a lőréses pártázatokkal ellátott őrtornyok és a csapóráccsal, tolóreteszes kapuval zárható kaputorony is, továbbá két kitörőkapu. A déli oldalt nem erősítették őrtornyok, a völgyzárófal itt csak a hegy alsó sziklájáig emelkedik. A XIV. század elején a várat Csák Máté birtokolta, tőle Károly Róbert hívei ostrommal foglaltak el. Az Anjou király 1323-ban helyezte át székhelyét Temesvárról Visegrádra. Ekkorra keltezhető a Salamon-torony átépítése is. A király a második emelet keleti ablakát bejárattá alakíttatta át, belül pedig a  termeket keresztfalakkal osztották meg. Az ötödik szintet fedő fa födémet bordás boltozatokkal helyettesítették, ezáltal a torony felső teraszán nagyobb hajítógépeket lehetett felállítani.

Károly Róbert a körül egy belső várfalövet emeltetett. A falak által határolt, magasabban fekvő teraszról hídon át lehetett a lakótoronyba bejutni. Ezen a teraszon kapott helyet a pénzverőház és itt állt a vár kútja is. A korábbi pénzverőházat 1357-ben I. Lajos király átengedte Gaal Konrád mesternek, hogy ott az elkészíthesse a visegrádi nagyharangot. A hatalmas, 2 méternél nagyobb átmérőjű harangot az épület mellett kiásott öntőgödörben készítették. Az öntés befejeztével szétvert agyagforma töredékeit a gödör feltárásakor megtalálták. A gazdagon díszített harangért Konrád mester Lajos királytól kiváltságlevelet kapott, amelynek birtokában Iglón telepedett le, ahol bronzöntő műhelyt alapított.

Az alsóvár utolsó nagyobb átépítése a 15. század végén  történt. Mátyás király, hogy az erődítés védelmi erejét  fokozza, a vár délnyugati oldalához egy kiugró ágyúteraszt és ehhez kapcsolódóan egy támfalat építtetett. Szintén Hunyadi Mátyás uralkodásának idején készülhetett el a lakótorony melletti ciszterna is, miután a Károly Róbert-kori kutat betömték. Az alsóvár már a török-kori háborúk kezdeti időszakában nagyobb sérülést szenvedett: védművei megrongálódtak, a lakótorony déli sarka pedig leomlott. Ásatások tanúbizonysága szerint falai közé betelepültek (korabeli lakóépületek és szemetesgödrök), XVII. századi  metszetek pedig mecseteket mutatnak a várbelsőben. Védelmi szerepét fokozatosan elveszítette, a XVII. század végi felszabadító harcok alatt Visegrádon már csak a fellegvárat, és a palánkkal erősített alsó várost említik. A törökök végleges kivonulása, 1685 után évszázadokig lakatlan rom. 

A török seregek 1544-es ostroma nyomán a lakótorony déli oldala leomlott, az emeleteket elválasztó fa födémek, valamint a negyedik emeleti boltozat elpusztultak. A leszakadó hatalmas faltömb kidöntötte a belső vár déli falát is. A törökök a romos torony körül a várfalak védelmében hozták létre faszerkezetű házakból álló szegényes településüket. A hódoltság kori ostromokat  követő évszázadok alatt a romos alsóvár folyamatosan pusztult. A török kiűzése után a falai között megszűnt a település, és szőlőművelésnek adta át a helyet. A vár köveit építőanyagként hordták el a szőlőteraszokhoz és a környező építkezésekhez.

A Salamon-torony helyreállítása 1871-82 között történt. A munkálatokat Henszlmann Imre és Schulek Frigyes a korszak kiemelkedő művészettörténésze és építésze irányította. A lakótorony királyi vadászkastéllyá történő átépítése során a második emeletig kiegészült a déli falsarok a kettős csigalépcsővel és megépültek az új ablakok, illetve kifaragták a régiek kiegészítését.  A helyreállítás során a torony számos középkori részlete pusztult el.

1916-tól Lux Kálmán építész  vezetésével a lakótorony tetejét vasbeton födémmel fedték le, részben kiegészítették a gyilokjáró folyosó lőréses pártázatát, és a nyitott déli oldalt fazsindellyel burkolt faszerkezettel látták el. Részlegesen visszaépítették továbbá a külső a védőfolyosót is. 1927 után a helyreállítások vezetését Schulek János vette át. Ekkor készült el a vízparti erődítés és a déli kapu részleges rekonstrukciója. A Salamon-torony 1950-es leégése után, 1959-64 között került sor az épület helyreállítására, Szanyi József, majd Sedlmayr János tervei alapján. A helyreállítás legfontosabb célja a kiegészítések és az eredeti részek hangsúlyozott elkülönítése volt, ennek jegyében készült el a déli falsarok ma is meglévő beton kiegészítése a vaskorlátos külső folyosó és a legfölső emelet dróthálóval imitált boltozatrekonstrukciója.  

A Salamon-torony ma múzeumként, kiállítóhelyként működik.

A Salamon-torony állandó kiállításai:
-A visegrádi Királyi Palota XIV. századi díszkútja
-Visegrád története

Belépődíj: felnőtteknek 700 Ft, kedvezményes: 350 Ft (6-26 éves kor között, illetve 62-70 éves kor között)

Ingyenes belépésre jogosultak (a magyar állampolgárokon kívül az Európai Gazdasági  Térség állampolgárai is)
-kiskorúak 6. életévük betöltéséig,
-fogyatékkal élők és kísérőik (jogosultanként 1 fő),
-a miniszter által kiadott szakmai belépővel rendelkezők,
-országos hatáskörű közgyűjteményi szakmai szervezet tagjai,
-közoktatásban dolgozó pedagógus
-újságíró igazolvánnyal rendelkezők, idegenvezetők
-ICOM és ICOMOS igazolvánnyal rendelkezők,
-Tájak-Korok-Múzeumok egyesületi igazolvánnyal rendelkezők,
-minden hónap harmadik szombatján a 26 év alatti személyek, továbbá a 18 év alatti személyeket kísérő, legfeljebb két közeli hozzátartozó,
-a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepein (március 15., augusztus 20., október 23.) valamennyi látogató.

Választható programok:

Fegyverbemutató: 700 Ft
Mindenki szereti a lovagregényeket és kalandfilmeket. De tudja-e mindenki, hogy miből is áll egy középkori lovag öltözete, milyen nehéz az, s lehet-e abban messzire dobni a csatacsillagot? A Szent György Lovagrend tagjai tartanak ebből tartalmas bemutatót, majd a lovag öltözetét fel is lehet próbálni.

Foglalkozás időtartama: 60 perc
Ajánlott korosztály: 3 éves kortól
A programokat egy héttel korábbi rendelés esetén tudják csak biztosítani.