hajómalom
Ráckeve, Ráckeve

A hajómalom az energia átvétele szempontjából a vízimalom – pontosabban az ún. alulcsapós vízimalom – sajátos típusa. Lényegében abban különbözik más vízimalomtól, hogy nem helyhez kötött, a folyóvízen úszó hajóként kezelték, kikötötték, lehorgonyozták. Nem építették partra, tehát nem volt végleges és szilárd összeköttetése a szárazfölddel. A hajómalom helyét változtatni lehet, hogy előnyös vízjáráshoz, megfelelő hajtóerőhöz jusson. Télen pedig, éppen ezeket a nagysodrú helyeket kell elhagynia, csendesebb, védett „telelő”-be vonulni, vagy partra vontatni, leszerelve a vízkerekeket, a vízjárót és a megtámasztásukra szolgáló völgyhajót. 

Magyarországon az utolsó működő hajómalom Ráckevén található. 2007-ben, példátlanul lelkes összefogás keretében helyiek láttak neki, hogy a városnak, a ráckevei molnárcéhnek, valamint a vízimolnár mesterségnek méltó emléket állítsanak. Felszerelésének nagy részét hullámsírba merült elődjéről mentették ki. Hatalmas erőfeszítések után a hajómalom végül elkészült, hogy egyetlen helységben összefoglalja és bemutassa a magyarországi vízimolnárok örökségét.

Történelmi áttekintés:

A molnár mesterség volt a Duna mellett élő keviek legfontosabb ipara. A Csepel-sziget térképén még jól követhető a középkor-végi Ráckeve látképe. Az 1694-es évben készült országos összeírás szerint Ráckevén 184 jobbágytól 181 szabad költözésű, a 205 családfőből 174 magyar, 31 szerb. Ekkor már öt dunai hajómalom működött a településen. A molnár céh megalakulására az 1728-as évben, az ekkor összeírt öt malom helyi működése adott lehetőséget. 

1914-ben elzárták a ráckevei Kis-Dunát. Ezután a molnárok vontató hajó segítségével az Öreg-Dunára jártak őrölni. A malmok kikötése, vagyis az Öreg-Dunára vontatása általában tavasszal, József nap után történt. November 30. körül, András napján pedig hazavontatták telelőbe a malmokat a ráckevei molnárok. Különben a Duna jege összeroppantotta volna a malmokat. 
A 19-20. század fordulóján pl. még minden nagyobb dunamenti településnél megtaláljuk a hajómalmokat. A jövedelmezőbb és főleg nagyobb energiával működő gőz, majd villanymeghajtású malmok és az új gépek azonban tönkretették a hajómalmokat. A versenyt új őrlőszerkezetek, szitarendszerek beállításával sem tudják felvenni az ún. “műmalmokkal”.