"A Szovjetunió nem fog visszatérni"
Europethrob hírek ', Külföldi hírek

Oroszország egyáltalán nem számít globális hatalomnak, a szovjet nagyhatalmiságból alig maradt valami – mondja Rácz András Oroszország-szakértő, aki megpróbálta megjósolni, miről beszél majd Vlagyimir Putyin a jövő évi budapesti látogatásán, és arról is beszélt, hogy kifejezetten hasznos, ha a magyar társadalomban tudatosul az orosz dezinformációs gépezet fenyegetése.
Visszanyerheti-e a Szovjetunió egykori hatalmát Putyin Oroszországa? Ha egy sokkal gyengébb nagyhatalommal állunk szemben, akkor mitől is kellene tartani valójában? Mit szólnak ehhez egyébként az oroszok, és mit gondolnak rólunk? Rácz András történésszel, politológussal, Oroszország-szakértővel beszélgettünk, doktori disszertációját 2008-ban védte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 2014-ig dolgozott a Magyar Külügyi Intézetben, 2014 augusztusa óta pedig a Finn Külügyi Intézet (Ulkopoliittinen Instituutti) Oroszországgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó kutatási programjának főmunkatársa.

hvg.hu: Diplomaták meggyilkolása könnyen adhat apropót háborúra. Az orosz nagykövet elleni ankarai merényletnek lehet hasonló hatása? Több részlet is arra utal, hogy a terroristának szinte túl könnyű dolga volt, így ez a tragikus eset akár lépéselőnybe is hozhatja az oroszokat.

Rácz András: Ami Andrej Karlov nagykövettel történt, az nem egy tervezett dolog volt, én legalábbis nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. Sokszor az emberi ostobaság képes történelemformáló tényezővé válni, mindenféle mesterterv helyett.

Ami az eset diplomáciai vetületét illeti, az orosz és a török elnök a támadás után azonnal beszélt egymással. Látszik, hogy tökéletes összhangban kommunikáltak egymással, mindketten elítélték az esetet, mindketten terrorizmusról beszéltek, és egyik állam sem hibáztatta a másikat, sőt provokációról beszéltek, ami a kapcsolatok felmelegítésének megakadályozását célozta. Persze az érdekes, hogy a terrorizmus mennyire mást jelent a két államnál. Orosz nézőpontból a terror elleni harc fokozása a szíriai beavatkozás folytatását jelenti, hiszen az orosz retorikában a kormányerők elleni felkelőcsoportokat összevonva terroristáknak nevezik. Törökországban viszont a terrorizmus jelentheti a kurdokat, a puccsistákat, az Iszlám Államot, gyakorlatilag bárkit, akire a rendszer ezt rá akarja éppen húzni. Mindkét oldal boldogan fogja használni ezt a lehetőséget.

hvg.hu: Régebbi publikációban ön is használta Oroszországgal kapcsolatban a maffiaállam kifejezést. Ha Oroszország a befenyítős, csigolyaroppantós keményfiú a nemzetközi porondon, akkor minek számít az Egyesült Államok, mi Kína, Törökország, Irán vagy az európai vezető hatalmak?

R. A.: A klasszikus maffiaállam definíciónak Oroszország valójában nem felel meg, én így érveltem Magyar Bálint könyvében, a Magyar polipban. Egy befejezetlen és befejezhetetlen maffiaállam, mert egyszerűen a rendszer túl nagy és túlságosan széttagolt, és emiatt messze nincs tökéletes kontroll. A putyini rendszer kicsit inkább olyan, mint Szauroné a Gyűrűk urában. Ahová a szem fénye vetül, ott tényleg lát mindent, de máshol sötétség van. Magyarul: olyan is lop, akinek nincs megengedve. Ez a szintű korrupció pedig a rendszer minden szintű funkcionalitását veszélybe sodorhatja.

hvg.hu: Egy orosz származású brit író, Peter Pomerantsev könyve tavaly jelent meg a putyini rendszer működéséről. Ebben az egyik szereplő azt mondja, tulajdonképpen már abban sem biztos, hogy a Szovjetunió elveszítette a hidegháborút. Mindenesetre Oroszország 2016-ban nagyon közel jutott ahhoz, hogy visszaszerezze egykori világhatalmi pozícióját. 2017 lehet az igazi visszatérés éve?

R. A.: Nem lesz visszatérés. Elsőre úgy tűnhet, hogy Oroszország feljövőben van, és vissza tudja állítani a szovjet nagyhatalmiságot, de ez egyáltalán nem igaz. A hidegháború alatt ugyanis a Szovjetunió minden tekintetben globális hatalom volt. Volt ideológiája, területe és lakossága is sokkal nagyobb volt, gazdaságilag és katonailag pedig sokkal nagyobb befolyása volt. Volt egy szűkebb szövetségi rendszere, a Varsói Szerződés, és volt egy tágabb, amelyben számtalan, vele ideológiailag közös platformra helyezkedő államot támogatott, fenntartott.

Mi maradt ebből? Az egykori 15 tagköztársaságból három – a balti államok – szervesen beépült az EU és a NATO szövetségi rendszerébe. Oroszországnak már nincs igazi szövetségese. Még a leghűségesebb csatlósa, a bilaterális együttműködésekkel körülbástyázott Fehéroroszország is próbál kimanőverezni a függésből, és mindenki más is távolodik. Az idő előrehaladtával a szovjet múlt összekötő ereje gyengül. Felnőtt egy olyan generáció ezekben az országokban, akik soha nem is éltek a Szovjetunióban. Az utódállamokban egyre nagyobb a nemzeti nyelv szerepe. Az orosz csak egy idegen nyelv, amit ugyan sokan tanulnak és sokan beszélik, de már nem a birodalmat összetartó lingua franca.

A posztszovjet térségen kívül egyedül Szíriában vannak jelen meghatározó létszámú orosz erők. Nincs globális katonai jelenlét, és nem is lesz. Nincs meg a vörös flotta sem, anélkül pedig globális jelenlétet nem lehet kialakítani és fenntartani. A szovjet nagyhatalmiságból igazán két dolog maradt meg teljesen: a nukleáris ütőerő és az ENSZ BT-tagság. Ezt ellensúlyozza viszont számos olyan trend, ami miatt nagyon sötét Oroszország közép- és hosszú távú jövője.

Forrás: hvg.hu
Szerző: Bihari Ádám